Alternatív karácsonyi filmek I

Alternatív karácsonyi filmek - Tokiói keresztapák

Lassan itt van Karácsony, úgyhogy úgy döntöttem, hogy csinálok néhány karácsonyi filmajánlót, de nem a szokványos alkotásokból. Már mindenki látta kismillió alkalommal a Reszkessetek betörőket és társait, szóval most inkább egy-két alternatív karácsonyi filmet választottam bemutatásra, ráadásul olyanokat, amelyek nem igazán tartoznak a fővonalba.

Az első alany a Tokiói keresztapák, amely egy Kon Satoshi animációs film. Nem nevezném egy tradicionális karácsonyi filmnek, de azért megvan bennem minden olyan, amelyet egy karácsonyi filmtől várnánk, csak egy kicsit más formában.  Rögtön ott van az alaptörténet. Szenteste három ember talál egy újszülöttet, és elhatározzák, hogy megpróbálják megtalálni a szüleit. Relatíve tradicionális történetnek hangzik, nem? Csak azt az "apróságot" felejtettem el megemlíteni, hogy a három főszereplő hajléktalan: egy alkoholista, egy transzvesztita és egy szökött gyerek. Nem éppen egy karácsonyi filmre jellemző összeállítás. Ráadásul ez a trió, minden csak nem békés és konfliktus mentes csapat. Az amúgy is gyenge lábakon álló "kapcsolatukat" is próbára teszi a gyermek érkezése. Ennek ellenér - kisebb-nagyobb mértékben - mindenki szeretne segíteni az újszülöttön, még ha ezt az elején ők maguk sem tudják.

Ami szintén szokatlan a filmtől, hogy bár tele van humoros pillanatokkal, ugyanakkor néha kifejezetten kellemetlen is nézni.  A film néha kicsit groteszk, már-már depresszív hangulatú. Hány olyan karácsonyi filmet tudtok mondani, ahol a főszereplők elsétálnak egy hídon, és közben a háttérben valaki leugrani készül? Azonban bár a film néha keserű, ugyanakkor sikerül végig felemelőnek és igazi karácsonyi filmnek maradnia.  Ehhez hozzátesz a véletlenek jelenléte is. Eleinte szokatlan lehet ez a jelenség, sőt a tradicionális filmek esetén a véletlenek általában nagyon rosszul szoktak elsülni, de itt ezek egyáltalán nem zavaróak. Ez egy karácsonyi film, így egy-két csoda belefér. Általában utálnám az ilyet, de itt elnéző vagyok. Már csak azért is, mert akármennyi csoda is van a filmben végső soron egyik se válik giccsesé, ráadásul a sok fordulat izgalmassá is teszi a filmet. Történet szempontjából ez a legjobb Kon Satoshi film.

Audiovizuális szempontból nem olyan erős, mint a rendező más filmjei , de annyi baj legyen,  mert másba igazából nem is tudnák belekötni.

Kicsi talán furcsa lehet,  hogy az a rendező, aki a Paprikát vagy  a Perfect Blue-t csinálta, előállt egy ilyen jellegű filmmel, amikor minden más alkotása az illúziókról, az álmokról vagy a képzeletről szól. Ami még érdekesebb, hogy a film működik. Annyi helyen elbukhatna egy ilyen történet, és sokszor tényleg kevesen múlik, hogy ne romoljon el a film, de az ilyen pillanatokban mutatkozik ki, hogy Kon Satoshi menyire értett a szakmájához. Mindenkinek ajánlom ezt a filmet, mert bár nem szokványos karácsonyi film, benne van a karácsonyi szellem, és a szívmelengető pillanatok végső soron segítenek "átvészelni" a film sötét pillanatait.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.