29. Mártírok

29. Mártírok (2008) - Martyrs

Emlékszem, hogy valamikor a 2000-es évek vége felé olvastam egy cikket, amely a francia horror előretöréséről írt. Azóta láttam egy-két horrorfilmet a régióból, így most már talán értem, hogy mégis minek köszönhetik a népszerűségüket. Általánosságba azt vettem észre, hogy a francia horrorok nagyon véresek, viszont próbálnak némi pluszt vinni a cselekménybe, valami olyat, amihez hasonló az amerikaiaknál nincs. Ezt tette például A betolakodó és ezt teszi a Mártírok is, csak sajnos nem olyan minőségben, mint az előbb említett film.

Pedig nem is indul olyan rosszul, sőt. A család kiirtása az elején kifejezetten arcon csapó. A Mártírok később is tanúbizonyságot tesz róla, hogyha vért és goret kell használnia, akkor az megy neki (más mondjuk már nem annyira). A film remek lehetett volna, ha elsősorban a két lány kapcsolatát mutatja be. Ezt a történetet még lehetett volna fokozni a film sajátos dilemmáival. Például alapvetően érdekes ötletnek találtam, hogy valaki túlélte a lövést, és hogy ezzel mit kezd a normális lány (bár erősen kétlem, hogyha valakit meglőnek sörétes puskával közvetlen közelről, az pár óra múlva felébred, de ez lett volna legkisebb gond). A film még ezután is képes hasonlóan érdekes ötleteket adagolni, egészen az utolsó negyven percig.

Tényleg kezdem azt hinni, hogy a modern francia horrorok mind jól indulnak aztán egy pontban a forgatókönyvíró kigondol egy baromságot, és onnantól bukik minden. Ezeknél a filmeknél majdhogynem az a minőségjelző, hogy ez a "fordulat" mennyire későn következik be. A Betolakodó a legvégén hozta be a hülyeségét, így az tényleg egy jó horrorfilm volt. A Mártírok sokkal előbb teszi ezt, így az - amúgy addig se erős - alkotás kifejezetten rossz filmbe csap át.

Nehéz az utolsó félóráról úgy írni, hogy ne spoilerkedjek, de fogalmazunk úgy, hogy a tegnap bemutatott filmnek a problémája hatványozottan igaz a Mártírokra. Az utolsó félóra nem más, mint kínzások és szenvedés. Mondjuk a legvégén (értsd: az utolsó 3 másodpercben) van némi huszáros fordulat, de az előtte lévő "fordulatok" után már nagyon nem érdekelt. Egyébként kicsit tovább is megyek ezzel kapcsolatban. Mert némileg olyan érzésem volt, hogy az író 20-30 percenként meggondolta magát, hogy miről kéne szólnia filmnek. És míg az eleje még úgy-ahogy működött, sajnos pont az utolsó szekvencia volt az, aminek teljesen másról kellett volna szólnia. Nem csak, hogy egy baromság, de unalmas, öncélú és dramaturgiailag is megkérdőjelezhető.

Szóval borzalmas film a Mártírok. Megkockáztatom, hogy eddig ez a legrosszabb horror, amit bemutattam. Egyáltalán nem olyan, mint A betolakodó. Az is nagyon kegyetlen (talán még véresebb is, mint a Mártírok), de ott volt a koherens dramaturgia, és a történet meg a kegyetlenség együtt sokkolta a nézőt. Itt hiába látom a potenciát a történetben, ha az utolsó egyharmad másról se szól, minthogy miképpen tegyük tönkre azt, amit eddig "felépítettünk". Ott már nem sokkol a film, legfeljebb untat, vagy még inkább fogod a fejed, és azon csodálkozol, hogy ezt mégis kinek az ötlete volt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.