17. The House of the Devil

17. The House of the Devil (2009)

Pár napja azon gondolkodtam, hogy milyen érdekes lenne egy olyan horror film, amiben a cselekmény nagy részében nem tudnánk, hogy tényleg van-e igazi veszélyforrás, vagy csak a szereplők félnek, és ezért tűnik minden nyugtalanítónak, ijesztőnek. A most tárgyalt film bizonyos mértékben ilyen. A film nagy részében nemhogy szinte semmilyen horror elem nincsen, de a veszélyforrás is csak két jelenetben testesül meg. Ha az a két pillanat nem lenne, akkor a nézőnek fogalma se lenne, hogy igazi-e a veszély.

Persze jó kérdés, hogy ez így működik-e? Erre nem tudok egyértelmű igennel, vagy nemmel válaszolni. Ez egyrészt annak köszönhető, hogy azért hatásos a minimalista feszültségteremtés, ráadásul a lassú tempója miatt a film utolsó 20 perce sokkal jobban arcon csapó. Ilyen szempontból jó, csakhogy van egy probléma. Mint már említettem korábban, van két jelenet is, amely egyértelművé teszi, hogy a veszélyforrás létező. Innentől fogva, a néző tudja, hogy valami fog történni, így  az egész némileg olcsó trükknek érződik, és emiatt a lassú tempó egy idő után feleslegessé válik (egy ideig azért működik.)

A másik probléma ezzel kapcsolatban, hogy a cselekmény feleslegesen el van nyújtva, gyakorlatilag, amint a főhősnő belép a házba, megtörténhetne a katasztrófa, ennek ellenére a gonosz nem csap le. Miért? Ha már itt tartunk, akkor, az se egészen tiszta, hogy a vadidegen ijesztő házban miért kezd el táncolgatni a főhősnő. Ezek az apró logikátlanságok, bár nem rontanak sokat a film értékén, mégis negatívan hatnak.

A film bár elégé modern darab, nagyon jól visszaadja a 70-es, 80-as évek hangulatát, mind történetében, mind a képi világában. A 16mm-es szalag - amire rögzítették - egyfajta régies szemcsés képi világot biztosít. Egy biztos, ha nem tudnám, hogy 2009-be készült, akkor meg nem mondanám.

A színészek egész jó munkát végeznek. Kiemelkedő alakítás itt sincsen, de egy jó szintet tudnak hozni.

Igazából nem akarok egyértelmű ítéletet mondani az alkotás fölött. A film némileg egyedi felépítésű, viszont abban nem vagyok biztos, hogy ez az ötlet teljes egészében működik-e, vagy csak pusztán egy gimmick. Ezt mindenki maga döntse el.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.