27. Frászkarika

27. Frászkarika (1985) - Fright Night

Minden horror rajongó szereti a vámpírfilmeket, és bár lehet bőven kellemes darabokat találni a műfaj keretein belül, viszont kevés igazán jó horror-vígjátékot tudnék megnevezni, amely vámpírokról szól (zombikból egyszerűbb vicces filmet csinálni.) A Frászkarika szerencsére egy ilyen alkotás.

A történetben semmi különleges nincsen, mert az - legalábbis az elején - a Hátsó Ablak egy vámpíros változata. (Egy fiatal srác kilesi a szomszédját, akiről kiderül, hogy egy vámpír, de persze senki nem hisz neki.) Nem ez teszi különlegessé a filmet, sőt hacsak a sztorin múlna, akkor kifejezetten gyenge lenne a Frászkarika (a végére így is összejön egy-két kínos pillanat) Ami inkább érdekessé teszi, az a film homage jellege. Sok minden található benne korábbi vámpír filmekből, de talán a legszembetűnőbb az a Roddy Mcdowall által alakított Peter Vincent, akit egyértelműen Peter Cushing ihletett, de ezt leszámítva is érződik a filmen, hogy a rendező tiszteli az elődöket.

Az is nagyon tetszett, hogy a nagyon sok elemet használ a klasszikus vámpír folkloreból. Ilyen például, hogy a vámpír csak akkor léphet be valahova, ha meghívták, vagy hogy nem csak denevérré, de farkassá és köddé is képes átalakulni. Akit ez érdekel egy kicsit bővebben, az IMDB van egy külön topik, ami ezzel foglalkozik.

Színészi játék tekintetében viszont elég felemásan teljesít a film. Roddy Mcdowall nagyon szórakoztató alakítást nyújt, és Chris Sarandonnak is igen karizmatikus a vásznon, legalábbis amíg át nem alakul, mert akkor inkább nevetséges, pláne mert azt is alig lehet érteni, amint mond. A többi színészről egyáltalán nem is érdemes szót ejteni, mert legjobb esetben is csak egy gyenge közepes, amit érdemelnek.

Ellenben a speciális effektek kifejezetten tetszetősök voltak, sőt úgy éreztem, hogy némelyik még meg is előzik a korát. A végére van itt egy csomó jó trükk, ráadásul nem is éreztem feleslegesnek őket. A zenét Brad Fiedel szerezte, aki bár tett le rossz munkát az asztalra, de a muzsika közel sem olyan jó, mint mondjuk egy Terminátor esetén.

A Frászkarika egy jó kis 80-as évekbeli horror-vígjáték. Semmiképp sem mondanám egy különleges filmnek, sőt a kínos pillanatok miatt néha még gyengébbnek is éreztem, de összegségében azért jól szórakoztam.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.