2013-as PC játékok

Lassan vége a januárnak, és még nem nagyon írtam, arról hogy mit gondolok a játékvilág 2013-as terméséről, úgyhogy most erre is sort kerítek. Ha valakit érdekel, a filmekről majd az Oscar-gála előtt készítek egy videót, mert addigra már több filmet meg lehet majd tekinteni az előző évből. Remélhetőleg a youtube engedi majd, hogy föltöltsem az videót.

De vissza a játékokhoz. Mivel továbbra is elsősorban PC-s játékos vagyok, ezért nem fogok beszélni például a Last of Us-ról vagy a Grand Theft Auto V-ről, csakis PC játékokról. Aggódni nem kell, mert ott is elég érdekes a felhozatal. Véleményem szerint a 2013-as év némileg a nagy csalódások éve volt. Sok olyan játék került a piacra, amelyet a játékosok nagyon vártak, de nem nagyon sikerültek úgy, ahogy kellett volna. Ez nem mindig feltétlenül azon múlott, hogy mennyire voltak ötletesek a fejlesztők. Hanem azon, hogy indításkor a játékok bugosok voltak, a mesterséges intelligencia nem létezett, vagy egyáltalán alig volt képes a játék összeomlás nélkül működni. Sim City, Battlefield 4 és a Total War: Rome II. Mind három játék gyakorlatilag működésképtelen volt az indításnál. Néhányuk még hónapok után se működik úgy, ahogy kéne, és ha mégis, akkor is már sokan otthagyták, és nem foglalkoznak többet az adott játékkal. Remélhetőleg idén már rájönnek majd a kiadók, hogy nem jó ötlet a játékosokat bétatesztelőknek használni. Tudom, hiú ábránd.

Az év egyik legrosszabbja

Persze nem csak ez a három volt igazán rossz játék az évből, nagyszerű példa még Aliens: Colonial Marines. Na, ott nem csak a bugokkal és a mesterséges intelligenciával volt probléma. Az fent említett játékokban meg volt a lehetőség, hogy jó játékok legyenek (bár a véleményem szerint a Rome 2 butított az előző részhez játékokhoz képest), ellenben a Colonial Marines-szal. Milyen Alien játék az, ahol szinte csak más emberek ellen küzdünk és nem xenomorphokkal? És az igazság, hogy valószínűleg még így se ez az év legrosszabb játéka, az általam nem próbált Ride to Hell sokkal rosszabbnak tűnik. A bemutatók alapján nem csak, hogy semmi nem működik abban a játékban, de idegesítő is rengeteg időhúzással, ráadásul néha kicsit kényelmetlen is nézni (pl. „hősünk” megment egy nőt az erőszaktól, majd a fejbelőtt hullától két méterre szexelnek egyet – és több ilyen jelenet is van a játékban).

De térjünk át a jó játékokra is, először is vegyük indie játékokat, amelynek erős éve volt. A teleportációval és klónozással operáló The Swapper-t ajánlom a platform kedvelőinek meg esetleg a FEZ-t, de az nincs annyira jól optimalizálva PC-re, néha szaggat is, ami azért kínos egy indie játéktól. Ennek ellenére a FEZ mindenképp egy sajátos platformjáték, amely nagyon érdekesen játszik a 2D és a 3D terekkel.

Meg kell említenem még azt is, hogy 2013 két olyan indie játék is készült, amely azt a kérdést próbálja feszegetni, hogy meddig játék a játék. Szinte kísérleti játékoknak is lehetne ezeket nevezni. Az első ilyen cím a Stanley Parable, ami egy nagyon humoros alkotás és igazából a játékok sajátos narratológiájának a paródiája. A döntések és a szabadság teljesen más értelmet nyer egy olyan játékban, amelyet csak akkor tudsz igazán befejezni, ha követed a narrátor minden utasítását, és így elnyerheted a szabadságot. Gondolom, nem kell az iróniát magyaráznom. A másik játék a Gone Home, amely tulajdonképpen megadja nekünk a minimumot, amit elvárhatunk egy játéktól, de szinte semmi többet. Rendkívül jól ki van dolgozva, de nincs igazi játékmechanikája, kihívásai, feladatai stb. Mindenképpen érdekes, de igazából a Stanley Parable-lel ellentétben nem ajánlanám. Hibába van kidolgozva, mindössze két óra a játékideje, és nem is igazán tartalmaz semmi kihívást. Érdekesség, de nem nagyon más.

Te is "vágytál" egy határellenőr játékra?

Az utolsó igazán jó indie játék az évből a Papers, Please, ami elsőre egy unalmas és szürke játéknak tűnik, azonban egy elég egyedi alkotás, amely ismét egy olyan játék, ahol egy létező hétköznapi munkát képes egy érdekes és jó játékká alakítani. Most őszintén, hányan akartak egy olyan játékkal játszani, ahol egy kommunista diktatúra határán kell a belépők papírjait ellenőrizni? És mindezek ellenére működik. A játék egyszerűen indul, de folyamatosan nehezedik, és kihívó lesz a végére, mikor már 3-4 iratot kell folyamatosan ellenőrizni limitált időn belül. Bár a grafika és az audio rész elég pocsék, mindenképpen ajánlom a játékot.

Azért beszélnék a mainstreamről is, legalábbis a jó játékokról. Az évből leginkább a Bioshock Infinite-t ajánlanám, de erről már tudjátok, hogy menyire kedvelem. Remek akció, nagyszerű karakterek és történet. Az év első felében megjelent az új Starcraft sorozat második felvonása, amely mintha valahogy elkerülte volna az emberek figyelmét. A Wings of Liberty egy rendkívüli jó RTS volt, és bár a Heart of Swarm nem annyira izgalmas, mint az előző rész, mindenképpen egy jó játékról beszélünk. És amúgy is, ki ne szeretne a zergekkel játszani, pláne, hogy a Wings of Liberty újításait beépítették a játékba? Ha kedveled a stratégiai játékokat, mindenképp ezt ajánlanám az évből (a hardcore játékosok meg úgyis EU4-gyel játszanak).

Köröket ver a harmadik részre

Meglepően jó lett az Assassin's Creed IV: Black Flag is, ami a középszerű harmadik rész után, mindenképp üdítő. Valószínűleg annak is köszönheti a sikerét, hogy a harmadik epizód legjobb részére, a hajózásra építették a játékot. A főhős sokkal érdekesebb, mint a harmadik rész sótlan Connora. Ráadásul ez az epizód jóval kevésbé monoton, és nem próbáltak ráhúzni egy teljesen gagyi Star Wars sztorit. Ellenben azt bánom, hogy a félbehagyott fő sztorit nem folytatták.

Az akció-kaland műfaj ezen az alkotáson kivűl kitermelt még egy egy-két nevet az elmúlt évben. Két reboot: Tomb Raider és Devil May Cry (ezek sajnos kimaradtak), Batman: Arkham Origins – a sorozat legjobbja karakterek és sztori szempontjából, de nulla játékmechanikai újítással, valamint a Splinter Cell: Blacklist – nem rossz, de nem igazán működik a hagyományos részek keverése a Convictionnel.

"Why shoot something once when you can shoot it 46 more times?"

Kiegészítők és bővítmények kategóriájában igazából két címről érdemes megemlékezni. Egyrészt ott van a nagyszerű Citadel DLC a Mass Effect 3-hoz, amely a valaha készült legviccesebb bővítménye a franchise-nak, és amelynek a hatására bánni fogod, ha bármelyik csapattársad meghalt a második részben. Másrészt szintén 2013-ban jelent meg a szintén remek Brave New World a Civilization V-höz. Még mindig nem olyan jó, mint a negyedik rész, de mindig csodálkozom, hogy ezek a kiegészítők mennyivel kidolgozottabbak, mint az alapjáték.

Nagyjából elmondtam mindent, amiről érdemes volt beszélnem, nyilván nem beszéltem minden játékról, de azok valószínűleg, olyanok, amelyek nagyon specifikusak, vagy pedig se nem annyira jók/rosszak, hogy érdemes lenne róla beszélni.

Amiket ajánlok:

Bioshock Infinite (Shooter)

Starcraft II: Heart of Swarm (RTS)

The Swapper (Platform)

Assassin's Creed IV: Black Flag (Akció-kaland)

Stanley Parable

Papers Please

Batman: Arkham Origins (Akció-kaland)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.