22. The Last Broadcast

22. The Last Broadcast (1998)

Pár napja mutattam be egy a The Tunnel című új-zélandi horrorfilmet. Annál a filmnél említettem, hogy bár a koncepciót jónak találtam, valahogy  nem igazán tudott élni, az adott lehetősséggel. Akkor még nem láttam ezt a filmet, így nem tudtam, hogy jóval korábban - még a Blair Witch Project előtt - valaki már próbálkozott ezzel az ötlettel játszadozni. Vagyis azzal, hogy egy olyan áldokumentumfilmet készítsen, amely valóban úgy néz ki, mint egy dokumentumfilm, nem csak mint egy found footage (pl. Paranormal Activity, Cloverfield). Most nyilván örülnöm kéne, de a The Last Broadcast egészen más típusú hibákkal bír, amelyek miatt rosszabb, mint az eddig felemlegetett hasonló filmek.

Az első komoly hibája, hogy baromira unalmas. Tudom, sokan már a Blair Witch Project-et is annak tartották (én nem éreztem annak), de ez sokkal-sokkal rosszabb. Bár maga a film nagyon rövid, de azt a 86 percet is nagyon hosszúnak éreztem. Attól, hogy egy kvázi dokumentumfilm, még nem kéne feltétlenül unalmasnak lennie, pláne, ha a témáját nézve (egy misztikus gyilkosság). A The Tunnel esetén még felvéltem fedezni némi izgalmat, és profizmust, de ez a film túlságosan is amatőr és gyengén összerakott (a költségvetése mindössze 900$ volt).

Azonban nem ez az egyetlen hibája a filmnek, ugyanis ettől még lehetett volna egy ötletes, de unalmas horrorfilm, de a készítőknek a végére sikerült mindent elcseszni. Az alkotók elfelejtették, hogy milyen filmet készítenek, is sikerült az egyik legrosszabb befejezést összehozni, amelyet eddig horrorfilmben láttam (még a műfaj se stimmelt a végére), többet - a spoiler-mentesség végett - nem is akarok elárulni róla.

A képi világ nagyon gyenge. Az ilyesmit hasonló jellegű filmek esetén megszoktam bocsátani, hisz a gyenge képet autentikusságot kölcsönöznek az alkotásnak, de amikor semmi nem indokolja, hogy a képek pocsékul nézzenek ki (pl. egy előre eltervezett interjút rögzítünk), akkor mégis miért azok?

Egyetlen pozitívum, amit eltudok mondani, egy-két pillanatot leszámítva (mint például a végét), a filmet elég hitelesnek éreztem. A színészek elérték, hogy azt higgyem, valós amit láttok.

Ennek ellenére nem tudom senkinek sem ajánlani a filmet. Hiába az eredeti ötlet, és a hitelesnek tűnő színészi játék, ha a rendezői megoldások, és az unalom mindent tönkre vág. Ráadásul a vége még csak meg sem jutalmazza a nézőt a kitartó figyelméért. A The Last Broadcast egy rossz film, és nincs is kedvem a védelmére kelni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.