Horror maraton - első felvonás

Ahogy ígértem, október folyamán minden nap olvashattok majd egy horrorfilm villámkritikáját. Ez kicsit hasonló James Rolfe éves horror maratonjához, avval különbséggel, hogy itt minden film véletlenszerűen választott és friss élmény a számomra. Lesz itt mindenfajta korból és stílusból horrorfilm, úgyhogy mindenki találhat magának majd egy jó filmet.

Jó szórakozást kívánok!

1. The Curse of Werewolf (1961)

A Hammer stúdiót nem kell bemutatnom egyetlen horror rajongónak sem. Ez az angol cég gyakorlatilag egymaga újraélesztette a klasszikus szörnyfilmek műfaját. A filmjeik színesek és véresek voltak, ráadásul általában át is dolgozták a történeteket, nem csak képkockáról-képkockára remakeltek.

A farkasember feldolgozásuk eddig ki maradt a látókörömből. Bár ez is Terence Fisher alkotás, mégse tartozik a legismertebb filmjeik közé. Így utólag ezt meg is tudom érteni. Mert ez a film sajnos sehol sincs a Drakula és a Frankeinstein filmjeikhez képest.

A film egyik főbb problémája, hogy gyakorlatilag szinte semmi nem történik benne, ami egy horror film esetén nem annyira értékelhető. A felvezetés borzalmasan hosszú. Az, hogy egy másfél órás vérfarkasos filmben fél óráig nem történik semmi, ami a szörnyhöz köthető, az elég kínos. Ráadásul minderre azért "van szükség", hogy a film egy kicsit bonyolultabb farkasemberes előtörténet kínáljon (a filmben nincs harapással terjedő fertőzés, sőt semmiféle fertőzés sincs). Ez talán szolgálhatott volna egy érdekes és bátor alapnak: egy farkasember film, ahol egy gyerek a szörnyeteg, de végül nem mentek rá erre a vonalra.

Mikor túljutunk az első félórán, akkor végre történik valami, de utána megint csak az unalom következik. Még félóra, és végre láthatunk valamit, ami a szörnyhöz köthető... és aztán megint nem történik semmi egy bő félóráig... és már vége is a filmnek. Persze lehetne azt mondani, hogy nem a szörny, ami érdekes, hanem a főszereplő küzdelme a saját ördögével. Csakhogy a film egyharmadáig a főhős meg se születik, és utána egy ideig csak egy gyerek, aki alig kap játékidőt.

Ha már itt tartunk, a színészi játék nem túl erős, és - bár Hammer horror - sajnos nem játszik benne se Christopher Lee, se Peter Cushing.

A zene és a képi világ sem különleges, bár a vérfarkas maszk nem rossz, azt elismerem.

Szóval ez a film a gyengébb Hammer horrorok közé tartozik. Nincs egyetlen olyan eleme se, ami miatt említést érdemelne. Nem kiemelkedően rossz, csak olyan jellegtelen.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.