30. A vámpír árnyéka

30. A vámpír árnyéka (2000) - Shadow of the Vampire

Ritka az, amikor egy film egy másik film urbán legendáját használja fel az alapkoncepciónak. Aki kicsit jobban ismeri a vámpírfilmeket, az már találkozhatott az 1920-as Nosferatuval, ami tulajdonképpen az első Drakula adaptáció volt. Nem tudom, hogy ez a legenda a film készítése alatt vagy csak jóval utána született, mindenesetre volt egy olyan pletyka, hogy Murnau - a film rendezője - egy igazi vámpírt kért föl a főszerepre. Természetesen ez a legenda igencsak valószínűtlen, mindenesetre A vámpír árnyéka eljátszik azzal a gondolattal, hogy mi lett volna akkor, ha Max Schreck valóban egy vámpír, aki ráadásul a stábon "él".

Ez mind jól hangzik leírva, de a megvalósítás már közel se annyira jó. Bár az alapötlet tetszetős, de a sztori többi része nem különösen érdekfeszítő. Talán az még egy jó ötlet, hogy Murnau gyakorlatilag, mint egy őrült tudóst jelenítenek meg. Nem csak viselkedésében, de még megjelenésében is megtalálható ez a jelleg. A film végére teljesen az alkotása megszállottjává válik, csak éppen a vámpír kezd kiszabadulni az irányítása alól. Ezenkívül a forgatókönyvben még van néhány jól megírt dialóg, de mindez kevés az üdvösséghez.

Persze a történet nem minden. Ettől függetlenül A vámpír árnyéka lehetett volna félelmetes vagy ijesztő, de akár még egy bizarr alkotás is, de ezek közül egyik se jött össze. Sőt a rendezés egy-két fogást leszámítva elég közepes munka.

Ami azért valamelyest javít a filmen, az Willem Dafoe játéka. Nagyszerű a vámpír szerepében, és remekül hozza Max Schreck sajátos karakterét, mozgáskultúráját stb. Az egyetlen bánatom, hogy némileg keveset szerepel a filmben. Tulajdonképpen a John Malkovich által játszott karakter az igaz főszereplő. Malkovich egyébként szintén jó, de nála zavarónak éreztem a német akcentust. (erről a jelenségről talán majd beszélek később), de a legnagyobb baj mégis az, hogy nem éreztem a kettőjük közös játékát működőnek. Mind a ketten jól végzik a feladatukat, de úgy mintha a másik ott se lenne. Persze ez szintén lehet a rendező és a forgatókönyvíró hibája, de így is, úgy is ront az összhatáson.

A képi világ és a megoldások némelyike képes felidézni az eredeti filmet, de ez se éreztem igazán koherensnek. Benne van ez a jelleg, de inkább csak ilyen tessék-lássék alapon. A zenéről is hasonló mondható el.

Tulajdonképpen, amikor befejeztem, úgy éreztem, hogy ez egy jó film, de most hogy végeztem ezzel  az írással, már közel sem érzek ugyanúgy. Persze érdekes film, és vannak jó pillanatai, de igazából csak az alapkoncepció emeli az átlag felé. Nem mondom, hogy egyáltalán nincs értelme megnézni, de nem a legerősebb horrorfilm.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.