23. Előérzet

23. Előérzet (2004) - Yogen

Még egy japán horrorfilm, aztán befejeztem erre az évre, mert azért kezd ez a műfaj némileg unalmassá válni. Persze mondom ezt egy olyan filmnél, amelyik némileg eredetibb, mint a többi j-horror. Most azt gondolhatjátok, hogy örülök, de sajnos a film egyáltalán nem olyan jó, mint amilyen lehetett volna. Az ötlet némileg eredeti, de a megvalósítást nem annyira, sőt a film némileg még unalmas is (és most nem azért, mert egy japán horror.)

Ugye a többi j-horror elsősorban kísértetekről szólt, itt egy férfiről, aki a lánya halála óta képes előrelátni más tragédiákat. Közben próbálja kideríteni ennek a képességnek az eredetére, valamint próbál arra választ találni, hogy használnia kéne ezt a képességet, vagy sem. Ez szép és jó, de hol van ebben a horror? Van néhány jelenet, amely némileg misztikusnak, álomszerűnek hat, de ez leszámítva nagyon kevés a horror a filmben. Sőt igazából az Előérzet drámának jobban működik, mint horrornak., egészen az utolsó 15 percig, ahol mintha az alkotók rájöttek volna, hogy mégiscsak horrorfilmet készítenek. Ilyenkor megbomlik a lineáris történetvezetés, és igazából nagyon furcsa lesz a film.

Viszont meglepő módon, ilyenkor elkezd a horror is működni, sikerült a frászt hoznia rám rendesen. De ennyi. Mást nagyon nincs értelme felemlegetni a filmmel kapcsolatban. Se a hangulata, se a képi világa, se a színészi játéka, de még a kép világa sem kiemelkedő. Nagyon átlagos minden szempontból.

Tulajdonképpen eddig ez a legrosszabb ázsiai horror amit bemutattam. Még így is bőven meg lehet nézni, de még a j-horror kedvelőinek se feltétlenül ajánlom.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.