8. Megszállottság

8. Megszállottság (1981) - Possession

Most néhány értelmes gondolatot kéne megosztanom ezzel a filmmel kapcsolatban, igaz? Nehéz lesz.  Mert igazából még mindig nem tudom, hogy tulajdonképpen mit is láttam. Még csak azt se tudom eldönteni, hogy a Megszállottság egy jó vagy egy rossz film. Egy biztos, hogy semmiképp se egy hétköznapi film, semmilyen tekintetben sem.

Őszintén szólva már maga a film stábjának összeállítása is érdekes. A Megszállottság egy angol nyelvű nyugatnémet horrorfilm, amelyet egy lengyel rendezett, és a két főszerepet egy északír (Sam Neill) és egy francia színész (Isabelle Adjanai). Nem tudom, hogy ez miképpen jött létre, de nem is ez a fontos. Az sokkal érdekesebb, hogy miről szól a film. Igazából itt kezdődnek a problémák. Mert még, ha egymás után raknám a jeleneteket, és mindegyikről elmesélném, hogy mi történik bennünk, akkor se derülnek ki, hogy tulajdonképpen miről szól az egész. Van itt őrült férj, őrült feleség, vallási szimbólumok, szexuális frusztráció, csápos szörnyeteg, kém sztori, doppelgänger, hidegháborús paranoia és még sok minden más. Összeáll ebből egy történet? Nem kimondottan.

Amikor befejeztem a filmet, akkor két fajta gondolat cikázott a fejemben. Az egyik természetesen a "Mi a fenét láttam?" gondolat, a másik pedig a "Ez egy értelmetlen kalap sz*r". Kicsit később el kezdtem gondolkodni rajta, és végül arra jutottam, hogy talán még is van valami koncepció az események, és az irracionális cselekvések mögött, talán az egész film egyfajta örült hidegháborús allegória (legalábbis ez jutott eszembe az utolsó jelenetről), azonban ez még sem segít sokat.  Ugyanis van abba valami igazság, hogy káoszt nem lehet káosszal ábrázolni. Márpedig a Megszállottság pontosan ezt teszi, lehet, hogy meg van a mögöttes koncepció, de az nem jött át pont a megvalósítás végett.

Az összképen a színészek játéka továbbront. Gyakorlatilag nincs egyetlen olyan szereplő se, aki ne lenne végtelenül túljátszva, komolyan mondom, ilyet még némafilmek esetén sem láttok minden nap. Értem én, hogy ez is a koncepció vége, mert amit láttunk, olyat magától nem művel egy színész, de ettől függetlenül az ordítozást és ripacskodást nem kellemes nézni.

Most persze joggal lehetne feltenni a kérdést, hogy akkor mégis egy rossz film? Ezt nem tudom százszázalékosan kijelenteni. Akármennyire is rosszul működik a történet, az nem tudom tagadni, hogy  a filmnek van egy fajta bizarr, sajátos atmoszférája. Nem félelmetes, ijesztő vagy nyugtalanító, inkább tényleg a tiszta káosz atmoszférája. Tulajdonképpen ugyanaz a film ellem, ami tönkre teszi a sztorit, közbe valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag javítja a film hangulatát.

Persze ez nem az jelenti, hogy a film zöldlámpát kap. A hibák mellett nem tudok szó nélkül elmenni. Amennyiben osztályoznom kéne ezt a filmet, valószínűleg - jobb híján - közepes osztályzattal illetném, annak ellenére, hogy az átlagos jelző az utolsó, amit a filmre ráhúznék.  Igazából senkinek nem tudom tiszta szível ajánlani, ugyanakkor azt se tudom mondani, hogy rossz film, és mindenképp kerüld el.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.